A Húsvét az egyik legnépszerűbb ünnep Szlovákiában. Nem csupán Nagypéntek, Húsvétvasárnap és Húsvéthétfő okán, de ez az ilyentájt általában már kellemes tavaszi napfény is lehetőséget teremt a természetben töltött időre, az egyes ünnepi fogásokra és finomságokra, valamint a közös együttlét lehetőségeire.
Hagyományok – A pogány és keresztény szokások összeolvadása
Nagybőgő eltemetése bikaember-maszkban. Szerelmi jóslás fehér ruhában. A szerelmet és az új életet szimbolizáló májusfa állítása. A Moréna (női ruhába öltöztetett szalmabábu) vízbefojtása és a tavasz hívogatása. Az összefonódott pogány és keresztény szokások egyébiránt egyedülálló hagyományokat teremtettek az egész évre vonatkozóan.
Moréna égetése (két héttel Húsvét előtt)
Az egyik legarchaikusabb szokás, amely a mai napig fennmaradt. Tél végén történik és az emberek vágyát fejezi ki, hogy mielőbb véget vessenek a hideg időjárásnak és hívják a meleg napsugarakat.
E tradíció gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza, amikor még az emberek abban hittek, hogy a természetet valamiféle természetfeletti erők uralják, melyeknek cselekvéseit befolyásolni lehet. Ezeknek az erőknek tulajdonították az évszakok változását is.
A Moréna a telet szimbolizálta, ezért ha az emberek azt szerették volna, hogy beköszöntsön végre a várva várt tavasz, meg kellett gyilkolniuk, a patakba fojtaniuk, avagy el kellet őt égetniük. Női ruhába öltöztetett szalmabábra hasonlított tehát, akit a fiatal lányok énekelve vittek a patakhoz. A patak partján levetkőztették, meggyújtották és az olvadó folyó vizébe dobták.
A Moréna égetésének leggyakoribb időpontja Feketevasárnap (böjti vasárnap két héttel Húsvét előtt). Némely térségekben a legények öregembert, azaz öreg férfira hasonlító szalmabábukat is égetnek.
Húsvéti vesszőzés vagy locsolkodás
Szlovákia egész területén elterjedt szokás – falvakban és városokban egyaránt –, mely a húsvéti ünnepek utolsó napján, Húsvéthétfőn történik.
A Húsvéthétfőhöz az öntözés, locsolás, lányok és asszonyok vesszőzésének tradíciói kapcsolódnak. A vesszőzésért és locsolásért járó hagyományos jutalom a díszített tojás, az ún. hímestojás (kraslica), mint az élet szimbóluma.
A tojások díszítésének legrégebbi módja a különböző növényi főzetekkel való festés volt, később különféle technikák fejlődtek ki, mint például a batikolás, azaz a viasz felvivése a tojásra tű segítségével, majd annak kifestése, miközben a viaszos részek nincsenek befestve.
Szlovákia néhány térségében – és a magyarországi szlovák települések egy részén úgyszintén – szokás volt a Húsvéthétfő utáni kedden ,,visszafizetni” a legényeknek a locsolkodást. A lányoknak és asszonyoknak jogukban állt ilyenkor a legényeket megöntözni, amit vidám visszhang kísért.
