Burger Barna (1965–2017) „Kékvándor” c. 2015-ben megjelent csodálatos könyvének, fotóalbumának legszebb fotóiból válogatott kiállítás megnyitóján és sajtótájékoztatóján április 17-én, a Magyar Természettudományi Múzeum kupolacsarnokában vehettünk részt.
A kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeum és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ együttműködésében jött létre. Túraútvonal-szerűen mutatja be a fotográfus az Országos Kéktúrán készült, válogatott fotóit – egyben emléket állít az egykori jó barátnak, fotósnak és kiváló embernek. A Capa Központ Burger Barna és Kőrösi Orsolya ötlete nyomán jött létre 2013-ban, és a világ első állandó Robert Capa életmű-kiállítását a fiatalon elhunyt fotográfus emlékének ajánlotta az intézmény.
A kiállításon Kőrösi Orsolya, a Capa Központ ügyvezetője és Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója köszöntötte és tájékoztatta az eseményen résztvevőket, Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora pedig végigvezette az érdeklődőket az „útvonalon”.
Burger Barna – gyermekkori álmát valóra váltva – éppen 10 éve járta végig az Országos Kéktúra 1180 kilométerét. A vándorláson készült fotóit és az út közben „érlelődő” gondolatait könyvvé formálta, és a Magyar Természetjáró Szövetség gondozásában 2015-ben megjelentette „Kékvándor” címmel.
A most megnyitott kiállításon a vándorlás alatt készült mintegy 40000 fotográfia szisztematikus válogatásából látható 100 kép. Az Országos Kéktúra 12 tájegységén végigvezető fotók és a valóban különleges, szemléletes installációk a túra teljes útvonalát bemutatják, és fényekkel, hangokkal, meglebbenő, megmozduló képekkel az erdők gyönyörű, megnyugtató, mégis izgalmas világát megidézve vezetnek el a megismeréstől a felismerésig.
A kiállítás indításánál, a „bejáratnál” két szöveges tablón olvashatnak az érdeklődők az Országos Kéktúra kezdeteiről (1930-as évek), történetéről, lényegéről, szépségeiről – „Te vagy az út” zárógondolattal, az 1938-as Szent István Vándorlásról, és az 1979-ben indult, Rockenbauer Pál nevével fémjelzett „Másfélmillió lépés Magyarországon” c. filmsorozatról. Ezekkel az ismeretekkel és gondolatokkal gazdagodva, felvértezve indulhat az út a „vizuális kéktúra” ösvényein.
Burger Barna különleges fotói révén a ráismerés szépségével láthatjuk Magyarország tájait. Egy olyan Magyarországot, ami – a vele élő emberekkel együtt – egyszerre láttatja a táj szépségét, valamint az épített és természeti örökség együttélését. Ha mást nem teszünk, mint elcsodálkozunk, hogy mennyi rejtett, felfedezésre váró szépség „lakik” a tájainkon, Burger Barna már akkor is elérte egyik célját: megmutatta mindenkinek, milyen sokféle, és milyen lenyűgöző ez az ország, amit hazánknak hívunk.
A fotográfiák egy része klasszikus módon, kiváló minőségű kiállítási kópiákon mutatkozik meg, felhasználva a Magyar Természettudományi Múzeum régi, használaton kívüli ún. lepkedobozait, tartófiókjait. Ezen kívül láthatóak textilre nyomtatott képek a térbe belógatva, az erdőt stilizálva, valamint plexire nyomtatott, térhatású fotográfiák. A kupola alatti részben egy magasles várja a látogatókat, amelyről akár távcsővel nézhetők a kiállítás képei. A felvételek látványos elemeken, hatalmas világítókockákon tűnnek át sejtelmesen. Az oszlopokra a Kéktúra motívumai kerültek, jelzőtáblák, pecsételő helyek. A flóra és fauna átlényegülve jelenik meg a térben: hanghatások, fényhatások segítik a látogatók „erdő-mező” élményét.
A tárlat fontos részét képezik a szövegek, amelyeket Burger Barna sok évtizedes barátjával, a Kéktúrán több tájegységen át vele tartó, gyalogló alkotótársával, Kőrösi Zoltánnal írt. Az író és a fotográfus a természetről, a tájról, a megtett útról közösen írta a szövegeit, „hitvallásuknak” is tekinthetők a következő gondolatok: „A mindennapos gyaloglás inkább józan mérsékletre és kitartásra tanít. A lassú élet bátorságára és szépségére. Gyalogolnod kell, hogy mindinkább megértsd: elindulni és úton lenni a cél, nem a megérkezés. A Kéktúrát nem csak szeretni, de tisztelni is kell.”
Az október 31-éig látogatható kiállítást, minden természetet kedvelőnek, szeretőnek, a természet szépségei iránt fogékony embernek – kortól függetlenül – csak ajánlani tudom.
Akik már végigjárták az „utat” – mint jómagam is –, azoknak szép emlékeket ébreszt, akik pedig még csak barátkoznak a gondolattal, talán megerősítést nyújt az elinduláshoz; Rockenbauer Pál gondolatát, mottóját kölcsönvéve: „indulj el egy úton”.