A szepességi Nagyőrben (Strážky) Szepesbéla település részén áll a reneszánsz építőművészet kiemelkedő emléke.
A település az Árpád-kor óta határvidék. Ősi erődítményét a templomos lovagok a XII. században kolostorrá építik át. A birtokot Károly Róbert a XIV. század elején a Berzeviczy–családnak adományozta. A kolostor romjain a XV. században a sziléziai Warkoktsch család építtetett gótikus várat, mely 1556-tól a Horváth-Stancsics családé, akik átalakíttatják. Gregor Horváth–Stancsics, a kor ismert humanista műveltségű ura 1588-ban a reneszánsz kastélyban a környékbeli szepesi nemes ifjak részére iskolát alapít, jelentős könyvtárat gyűjt össze. A kastély 1618–1628 közötti átépítése után főiskolaként 1711-ig működik. Később a Thökölyek is átalakítják. 1708-ban tűzvész pusztítja, ezután bővítik négyszárnyúra.
1801-ben a település a Szirmay–család birtoka. Szirmay Boldizsár halála után 1863-ban a birtok és a kastély leánya, Szirmay Maria Anna férjére, Mednyánszky Edére száll. A báró magával hozza a kastélyba 10 éves fiát, Lászlót. Mednyánszky László a XIX. századi magyar festészet egyik legkülönösebb és legtermékenyebb alkotója, aki hatalmas és felbecsülhetetlen értékű művészi örökséget hagyott maga után. Évtizedeken át lakója volt a kastélynak, mely menedéket és gyógyulást nyújtott a meggyötört idegzetű, depressziós művésznek. Később a kastély a Czóbel-családé lesz, utolsó tulajdonosa, az 1972-ben elhunyt Czóbel Margit, a jeles festő, grafikus, könyvillusztrátor.
A kastélyt – szépen gondozott – XIX. századi angolpark veszi körül. A kiállítótermeiben Mednyánszky László műveit, a szepességi portréfestészetet, a régi könyvtár gyűjteményeit, valamint a megmaradt bútorzatot mutatják be.
Szlovákiai utazás – jó ötlet.