Nagytapolcsány vára (Topolcianskeho hradu)

Történelmi barangolás Szlovákiában

A Vág-menti Inóc (Povázsky inovec) hegységben, 1235-ben IV. Béla király adományozta a Türje nemzetségbeli Dénes lovászmesternek azt a birtokot, melyen 1283 körül Csák Máté nádorispán Kővárhely (Podhradie) község felett építtetett várat. Első okleveles említése 1318-ból származik. A nagyhatalmú utód, Csák Máté halála után 1321-ben Károly Róbert hadai szállják meg, a további évtizedekben királyi várnagyok igazgatják. 1440-ben Habsburg Albert király halála után özvegye, Erzsébet királyné és hívei, Cillei Ulrik és Garai László bárók harcolnak a vidéken legnagyobb ellenfeleikkel, Hunyadi Jánossal és Újlaki Miklóssal. 1447-ben rövid ideig Giskra cseh huszita vezér szállja meg, később eladás útján Guti Országh Mihály nyitrai ispáné, Mátyás nádorispánjáé.

A félkör alakú felsővárat XIII. század második felében a hegygerinc közepén emelték, legkorábbi építménye a négyzetes, magas öregtorony. Később falait megerősítették, ó-olasz bástyát, két kisméretű rondellát, téglalap alakú, barbakánnal és két ék alakú toronnyal védett alsóvárt építettek hozzá. 1567-ben a királyi Kamara kezelésébe került vissza, 1595-körül a Forgách főnemesi família szerezte meg.

A török hódoltság idején nem volt jelentős katonai szerepe, megmaradt magánvárnak. Később az Habsburgokhoz hű Erdődyek birtokolják. A vár túléli a kuruc felkeléseket és nem robbantják fel. Épületeit a XVIII. században még lakták. Később a földesúri család átköltözött a faluban álló várkastélyába.

Nagytapolcsány területén már az őskorban, bronzkorban, a római birodalom alatt is volt település, de később szlávok és magyarok is lakták. 1342-ben említik először, mint szabad királyi várost. 1618-ban II. Rudolf császártól vásártartási jogot kap. A vár romantikus stílusú főtornya és a védművek fennmaradtak.

Megközelíthető gépkocsival egészen a vár aljáig. Kővárhely (Podhradie) községből a kék és zöld jelzés mentén kb. 15 perc.

  •  
  •  
  •  
  •  
  •