– Messze van! – ez a sommás megjegyzés hangzott el Robi barátom szájából, amikor a szegedi vadasparkról meséltem neki. Ami igaz, az igaz. Timbuktutól feltétlenül, de például Mórahalomhoz elég közel található. Hazánk legfiatalabb, de egyben legnagyobb területű. 1989 óta látogatható, és méltán büszkék lehetnek állatmentő tevékenységükre (Örök és értelmetlen vita az állatkertek légjogosultsága. Ott csak „kínozzák” az állatokat mondják laikusok, de ennek a valósághoz vajmi kevés köze van.).
Az országban számos állatkert és vadaspark működik. Mi a különbség a kettő között? Nagy vonalakban az, hogy a vadaspark állatállománya nem terjeszkedik túl a helyi, illetve Európában honos állatok bemutatásán. Az állatkertben egzotikus fajok is bemutatásra kerülnek, és a házi állatok sem kivételes ritkaságok.
A szegedi nevében megőrizte a vadaspark elnevezést, de gyakorlatilag állatkertként működik, az állatok bemutatásán, egyes bajba került egyedek védelmén túl komoly hangsúlyt fektetnek az oktatásra is.
Aktívan részt vesznek a fajtamentő programokban is. Kezdetektől fogva hazánkban itt a legnagyobb azon fajok aránya, amelyeket nemzetközi fajmegmentési program (EEP, ESB) keretében tartanak.
Aki időt szán egy kiadós sétára a parkban, tapasztalhatja, hogy a kifutók mérete tágas. Nem kell egyik állatnak egy helyben topognia. Az árnyas fák alatt találkozhatunk például Timbával, a „fehér” oroszlánnal. Nem albínó, nem is fehér igazán, hanem csak vajszínű, világos sárga. Dél-Afrikában előforduló faj. Hatalmas terület jutott az orrszarvúaknak és az elefántoknak is. Érdekesség például, hogy a zsiráfokban fejmagasságban is lehet gyönyörködni.
Feltétlenül érdemes ide rándulnia annak, aki Szegeden jár. A városközpontból néhány perc alatt ki lehet villamosozni, de a két kilométer gyalog sem leküzdhetetlen.