Budapestről közúton, Parassapuszta – Zólyom – Besztercebánya – Rózsahegy – Liptószentmiklós útvonalon, a Rózsahegy előtti Fehérpatak településen érdemes balra letérni, hogy a középkori népi építészetből és életmódból autentikus képet kapjunk a XXI. században.
A természetbe belesimuló parkolóból érdemes 15–20 perces sétával feljutni Vlkolínec (Farkasd) falucskába, mely elszigeteltsége ellenére az utóbbi évtizedekben sem néptelenedett el, a régi népi építészet csodálatos bemutatkozása. A rendkívül figyelemreméltó népi művészeti oázist az UNESCO a Világ Kulturális és Természeti Örökségeinek a listájára is megérdemelten jegyezte fel.
A környék egyik legvonzóbb látványossága. Ennek ellenére csendes, élhető, néhány utcás kis falu. Szlovákia egyetlen községe, melyben nincs új, modern anyagokkal és építési technológiával kivitelezett épület. Az eredeti népi épületek egyedülálló urbanisztikai egységet alkotnak. Az ICOMOS (A Műemlékek Nemzetközi Tanácsa) összehasonlító tanulmánya alapján a Kárpáti településszerkezet ezen típusainak legjobban megőrzött székhelye.
A települést írásos dokumentum 1376-ban említette először. Eredetileg favágók, pásztorok és földművesek közössége volt. A földrajzi körülmények nem kényeztették el az itt élőket.
Vlkolínec tipikus példája a hosszú udvaros kétsoros utcáknak. A település megközelítőleg a közepén két utcára válik. Az egyik az 1875-ből származó barokk-klasszicista római katolikus Szűz Mária Látogatásának templomához (Kostol Navstívenia Panny Márie) vezet, a másik a Sidorovo-hegy lejtős területére kapaszkodik fel (1099 m).
A település közepén két kedvelt épület áll. Az 1770-ből származó ácsolt kétszintes, kőlábazaton álló harangláb és az 1860-ból származó ácsolt kút. A védett épületek közé tartozik a 18. századi 45 faház, a gazdasági épületeikkel. Egyedülálló volt a felújításuk. Évente kétszer kék, rózsaszín és fehér mésszel festették le őket.
A vlkolíni ház tipikus példája az 1886-ban épített parasztház – a rózsahegyi Liptói Múzeum kiállított tárgyainak egyike –, melyet a nyilvánosság számára 1991-ben nyitottak meg. A megőrzött belső elosztás és az enteriőr berendezése hűen tükrözi a 19. század végi és a 20. század eleji település lakosainak életmódját.
A Vlkolínec műemlékfalu épületeinek nagy része állandóan lakott, néhányat hétvégi háznak vásároltak meg városiak. Ezeket az épületeket természetesen csak kívülről lehet megtekinteni.
Vlkolínec a Nagy-Fátra Nemzeti Park részét képezi. Számos gyalogtúra ösvény mellett kerékpáros útvonal vezet rajta keresztül és kétkeréken akár Rózsahegyre is áttekerhetünk.
Néhány ház tulajdonosa szálláslehetőséget is kínál a turisták számára. Nyáron a számos rendezvény közül például a „Nedeľa vo Vlkolínci” (Vasárnap Vlkolínecben) kelti fel az érdeklődést, amely mindig augusztus elején kerül megrendezésre.
