Alapvető kérdés, miért megy el az ember egy túrára? Elsősorban a jó társaság miatt, vagy tetszik a túra útvonala, aztán útközben engem érdeklő látnivalók vannak, kedvem szerinti a túra nehézségi foka, illetve a sok-sok egyéb ok. Az okok természetesen tetszőlegesen összevonhatók, súlyozhatók, nem is fejtem ki őket, kivéve az „egyebek” okot/okokat. Ugyanis a címbeli – röviden csak „Sobieski”-nek nevezett – túrára különleges ok is csábítja a résztvevőket túl Esztergom műemlékein, túl a Dunakanyar szépségén, a jó társaságon, mégpedig egy, hazánk történelmére a mai napig hatással lévő eseményre való emlékezés, illetőleg annak a főszereplője előtti tisztelgés.
Mi ez az esemény, és ki a főszereplője? Íme: Napra pontosan 15 évvel a „Mohácsi vész” után II. Szulejmán csapatai 1541. augusztus 29-én csellel elfoglalták Buda várát, a Magyar Királyság fővárosát, amivel kezdetét vette hazánk majd’ másfél évszázados háromfelé szakíttatása, egész történelmünk egyik legkeservesebb időszaka. Az ezt követő években a török hadak sorra foglalták el a várainkat. Esztergom 1543-ban került a kezükre. A török esztergomi uralmát tíz évre: 1595-től 1605-ig sikerült csak megszakítani, 1683-ban még mindig a lófarkas jelvény hivalkodott a vár falain. De nézzük tovább az eseményeket: az oszmán állam 1683-ban megindította utolsó támadó hadjáratát Bécs vára, azon keresztül a keresztény Európa ellen.
Nos, kedves Olvasóm itt jutottam el végre a „Sobieski János Dunai Emléktúrá”-t megihlető eseményhez, és annak főszereplőjéhez: III. János lengyel királyhoz, akit mi csak „Sobieski János”-ként ismerünk, és tisztelünk.
A kiváló stratéga lengyel uralkodó a Bécs várát ostromló Kara Musztafa nagyvezírnek a seregére először a város melletti Kahlenbergen mért súlyos vereséget, majd a Duna északi partján visszavonuló török sereget Párkány mellett megsemmisítette, emiatt az ostromra fel nem készített esztergomi várat – külső segítséget nem remélhetvén – Ibrahim pasa néhány napi ostrom után feladta.
Esztergom falain újra, immár véglegesen a magyar zászló lengett, amit pedig senki másnak, csakis III. János lengyel királynak, a „mi” Sobieski Jánosunknak köszönhetünk.
Az, hogy ősi fővárosunk, ahol Géza fejedelem megalapította, majd Szent István király megszilárdította az európai, keresztény „Magyar Királyság”-ot felszabadult az idegen uralom alól, felrázta az egész magyarságot és bizodalommal töltötte el, mert végre joggal remélhette, hogy folytatódik a török kiűzése, és a hazája újra egységes lesz.
Joggal merül fel a kérdés, hogyan lett ebből vízitúra? 1933-ban, az esemény 250. évfordulójának ünnepségei közé iktatott be az akkori Cserkész Szövetség egy emlék vízitúrát Sobieski János tiszteletére.
A kiírásakor is az évenkénti ismétlését, egy túramozgalom indítását tervezték? Nem tudni, de így történt, hiszen idén 64. alkalommal rendeztük meg a túrát. De miért nem a 90. alkalommal? A második világháború, majd az azt követő időszak hosszú időre ellehetetlenítette a túra megszervezését, egyáltalán a túrázást a Duna Szob feletti szakaszán, mint határvízen. De idén vízitúrázóink ismét megkoszorúzták a lengyel király emlékművét. Örömünkre ünnepségünket megtisztelte Esztergom Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében Steindl Balázs alpolgármester úr, valamint Kassai Zenona, az Esztergomi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat Elnöknője.
Végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban Esztergom Önkormányzatát illeti köszönet a segítségéért, amely lehetővé tette a vízitúra megszervezését.
Kis János vízitúra-vezető