Benne vagyunk a szarvasbőgés időszakában. Az őszi erdőt járva – elsősorban alkonyatkor, illetve amikor a napközbeni hőmérséklet lecsökken – nem csak az erdei tisztásokon, hanem a települések határában is találkozhatunk bőgő gímszarvassal.
A párzási időszakban a szarvasbika jellegzetes hangja a tehenek terelgetését szolgálja, és jelzés a többi bikának arról, hogy ki a hárem ura. A bőgés egyfajta versengés a több mázsás bikák között. Ilyenkor a háremét és területét védő szarvas nem csak a vetélytársra, hanem a területére tévedő emberre és kutyára is veszélyes lehet.
Ezért kimondottan fontos, hogy a kutyát pórázon sétáltassa a gazdája. Engedelmességi alapképzés nélküli kutyát póráz nélkül sétáltatni felelőtlenség, amely kiszámíthatatlan következményekkel járhat, továbbá kockára teheti emberek és kutyák biztonságát. A felbőszített vadat a gazda közelébe vonzhatja.
Lehetőség szerint a napfelkeltétől napnyugtáig terjedő időszakban sétáljunk kedvencükkel az erdőben, mert a városok belterületével határos részeken, a lakott területeken is egyre gyakrabban megjelenő vaddisznóállomány apasztása érdekében magaslesekről vadászat történhet.
Nagyon fontos, hogy az erdészek, vadászok és állatrendészeti szakemberek számára egyaránt jól felismerhető módon megkülönböztessük kedvencünket a város környéki erdőkben jelentős természetvédelmi károkat okozó, és a kirándulók körében riadalmat keltő – sokszor falkába verődő – kóbor kutyáktól. Az erdei sétáltatás során úgy óvhatjuk meg leghatékonyabban kedvencünket, ha jól látható jelzéssel, például láthatósági mellénnyel vagy nyakörvre szerelhető villogóval látjuk el.
A vonatkozó jogszabályok értelmében, kutyára kizárólag akkor adható le lövés, ha a kutya emberre vagy vadra támad, és a vad sérelme másként nem hárítható el.