Történelmi barangolás Szlovákiában
Szepes keleti részén levő mésztufa sziklán a XII. század elején kezdték építeni a határ menti erődként szolgáló várat. Legrégibb írásos említése 1120-ból való.
IV. Béla 1249-ben területet ajándékozott a szepesi püspöknek, ahol az saját költségén tornyot és palotát építtetett, később hozzá külső várudvart tornyos bejárattal, lakóépülettel és várfallal. A prépost a század végén átköltözik a közeli szepesi káptalanba. 1275-ben a király ellen lázadó Roland comes (szepesi ispán) foglalja el, utána Kun Erzsébet kezébe kerül. 1304-ben Róbert Károly hívei, majd 1307-ben rövid időre a csehek foglalják el. 1312-ben Csák Mátétól megvédik.
Nagy Lajos idejében alakítják ki a 150 méter hosszú és 60 méter széles középső várudvart. Zsigmond király halála után a lánya, Erzsébet királyné szolgálatába fogadott huszita Giskra János folytat 1443-ban komolyabb építkezést, a vár alatti lejtőn kör alakú erődítményt, két őrtornyot és széles járdájú várfalat emeltet, így a terjedelmes vár 285 méter hosszú, 115 méter széles.
1464-ben Mátyás király Szapolyai Imre és Szapolyai István főnemeseknek adományozza, akik tovább korszerűsítik. Késő gótikus stílusban kápolnát építetnek, amit Szent Erzsébetnek szentelnek, megmagasítják és megerősítik a vártornyot, gótikus stílusban átépíttetik a román stílusú palotát és lovagtermet alakítanak ki.
A császári seregek 1528-ban beveszik a várat, mely ekkor az utolsó magyar király, Szapolyai János birtokában van, majd 1531-ben Thurzó Eleknek ajándékozzák. A Thurzó-család reneszánsz stílusú főúri lakhellyé alakítja át. 1604-ben Bocskai serege sikertelenül ostromolta. 1636-ban a Thurzó-család férfiágának kihalása után a Csáky-család szerzi meg. Csáky István, a nemzetség szepesi ágának megalapítója szerette volna rangos székhellyé változtatni, ennek érdekében árkádok és átjárók építésével próbálta egyesíteni a felső várudvar körüli hosszú traktusokat. Terve nem valósult meg. 1703-ban a kurucok csellel foglalták el a várat, ahonnan a legenda szerint a gróf Starhemberg Miksa császári altábornagy az árnyékszék nyílásán keresztül menekült el fogságukból.
A Csákyak a XVIII. század elején másutt kényelmesebb kastélyokat építtettek, s 1707-ben végleg elköltöznek. A várban csak egy kis helyőrség maradt. 1780-ban lerészegült katonák pálinkát főznek a pincéjében, és nem tudják eloltani a kitörő tüzet. Az egész vár leég; a falak is leomlanak.
A részlegesen helyreállított épületegyüttesben a Szepesi Múzeum (Spišské múzeum) vártörténelmi, középkori fegyvereket és a feudális igazságszolgáltatást ismertető kiállítást rendezett be.
Megközelíthető a vár alatti parkolóból, gyalog kb. 10 perc.
