Ólubló vára ( Lubovniansky hrad)

Történelmi barangolás Szlovákiában

Szepes (Spis) északkeleti részén, a lengyel határ közelében, 711 méter magas, mészkősziklás hegycsúcson álló, részlegesen helyreállított ólublói vár ma Szlovákia egyik leglátványosabb, leglátogatottabb nevezetessége.

A vár az 1300-as évek elején III. András kezdeményezésére épült, mely a XIV. század elején az Aba nemzetség hatalma alá jutott. 1311-ben Amadé nádor vette vissza Csák Mátétól akirálya számára. A vár legősibb része a felső-vár kerek, zömök öregtornya, melyet palotaszárny és erős falak vesznek körül. 1433-ban a husziták foglalják el. A várban kötötte meg Luxemburgi Zsigmond király 1433-ban, II. Vladislav lengyel uralkodóval azt a zálogszerződést, melynek értelmében 16 szepesi várossal együtt, a vár is a lengyel király birtokába került.

A határ menti várban székelt a király helytartója a 1772-ig. 1553-ban a vár leég, amelyet követően reneszánsz stílusban újjáépítik, a külső-várat olasz bástyákkal erősítik meg és korszerű erődítménnyé változik.

Ebből az időből származik a vár egyik legendája. A várépítést egy szlovák építőmester végezte, akivel itt élt a mosolygószemű Gabriela lánya is. Egy alkalommal sudár termetű, magyar lovag érkezett a várba, és a két fiatal, azonnal egymásba szeretett. Tetszett a vöröshajú lány egy lengyel vitéznek is, aki nem nézte jó szemmel a magyar fiú odaadását. Egyik este összeverekedtek, ami a lengyel vitéz halálával ért véget. A magyar lovagnak menekülnie kellett. Gabriela zokogva tudta meg a történteket, és minden este felment a toronybástya ablakába, hátha visszatér a lovag. Évtizedeken keresztül hiába várta szerelmét. Egyesek szerint egy megőszült asszony szelleme a mai napig visszajár, hogy az ablakból a távolba nézhessen.

1655 és 1661 között itt őrizték a lengyel koronázási ékszereket. A XVI. század végétől a lengyel grófi Lubomirszky-család folyamatosan fejleszti, bővíti. A XVIII. században a várban raboskodik a legendás világutazó, Madagaszkár „királya”, Benyovszky Móric.

A város területe a kőkorszaktól fogva folyamatosan lakott, neve a szláv Ľubel személynévből ered. A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi városi rangot kap, kiterjedt jogokkal és vásártartási lehetőséggel.

A 1991-ben felújított épületekben a vármúzeum kiállításoknak ad otthont, a várkápolnát felszentelték és működik. A vár alatt találhat a szepesi és sárosi népi építészet bemutató Lublói falumúzeum.

Gépkocsival eljuthatnak közvetlenül a várhoz, gyalog Ólubló központjából a piros jelzést követve kb. 30 perces séta.

  •  
  •  
  •  
  •  
  •