Történelmi barangolás Szlovákiában
Késmárk (Kežmarok), a Magas-Tátra havas csúcsaival a háttérben a Szepesség legfestőibb fekvésű városa. A legenda szerint egykori ura, Laszky Albert hat évre a vártoronyba záratta a beleegyezése nélkül nemesemberek társaságában kirándulásra kilovagolt asszonyát, Beátát.
Késmárk területe már a késő kőkorszakban lakott volt. 1190-ben apácakolostor és három település állt a mai város helyén. Először 1251-ben említik, amikor IV. Béla német telepeseket hív a városba. 1269-ben városi jogot nyer, később a keresztes lovagok tulajdonába kerül. Északi peremén erődítmény épül, melyet 1441-ben a husziták elfoglalnak. Mátyás király a Szepességet visszafoglaló Szapolyai István kincstartónak adományozza a települést és a környező jobbágyfalvakat. A Szapolyaiak többszöri átépítéssel szabálytalan ötszög alaprajzú, gótikus épületegyüttessé bővítetik az erődöt, melyet 1579-ben a Laszkyaktól a dúsgazdag kereskedő Thököly Sebestyén vásárol meg.
Igazi felvirágzását a Thököly-családnak köszönheti, akik 1596-1601 között a vár védelmi funkcióját elhagyva olasz kőfaragók, kőművesek és festők segédletével, a várudvar loggiás kiképzésével, pártázat alkalmazásával az épületegyüttest reneszánszstílusú kastéllyá varázsolják, és családi székhelyükké teszik. A városban született Thököly Imre fejedelem. A kuruc felkelés bukása után a bécsi udvar lefoglalja a várat és fényűző berendezését a császárvárosba szállíttatja.
A mély vizesárokkal körülvett erősség sohasem bírt jelentősebb katonai szereppel, a négyszögletes, egykor felvonóhidas kaputorony felett márványtábla hirdeti az építés évével: „A legerősebb bástya az Úr neve 1628”. A várudvarban áll az eredetileg gótikus, majd barokk stílusban átépített kápolna. A helytörténeti múzeum különleges látnivalója az első Magyarországon működtetett röntgenkészülék 1897-ből, de megtekinthetők még XVIII–XIX. századi festmények, a városháza egykori berendezési tárgyai.
Megközelítés: a város központjában, gépkocsival a vár bejáratig