Egyes borkultúrával, bortörténelemmel foglalkozó szakértők véleménye szerint már nyolcezer évvel ezelőtt, a Kaukázus területén műveltek szőlőt, ami a mai vadszőlőre hasonlíthatott. Más kutatások ugyanakkor azt bizonyítják, hogy Kínában már kilencezer évvel ezelőtt is folyt szőlőművelés. Az írásos emlékek alapján azonban az is megállapítható, hogy az ókori Babilóniában is ismerték a szőlőt, illetve az egyiptomi kultúrában is megjelent a bor.
A közismert bibliai történet szerint Noé két szőlőtövet is felvitt bárkájába, hogy ezzel egyszerre menekítse meg az özönvíz elől a szőlőt mint gyümölcsöt, és a belőle készült bort is. Mindezekből látszik, hogy a bor mint élvezeti ital gazdag történelmi múltra tekinthet vissza. Az ókortól kezdődően azonban nemcsak szőlőből próbáltak bort készíteni,
hanem különböző gyümölcsökből is, mint például a datolyából, a meggyből, a ribizliből vagy a ma is több helyen termesztett almából. A legkedveltebb és leggyakoribb változat azonban napjainkig a szőlőből készült bor maradt.
A történelem folyamán a görög nép volt az, amelyik a bor készítését mesteri fokra emelte, s azt, valamint annak fogyasztását szertartássá fejlesztette. A görög birodalomban a bort nem annyira ételekhez fogyasztották, hanem napközben vízzel keverve csillapították vele szomjukat. Este gyakorta gyűltek össze, s a társas programok,
beszélgetések során a borfogyasztás központi helyet foglalt el. A rómaiaknál már határozott cél volt a „részegség” mámorító állapotának elérése. Az utókorra maradt dokumentumok alapján megismert borral kapcsolatos történetek,
feljegyzések azonban nem sok információval szolgálnak arról, hogy milyen lehetett az akkoriban készült italok minősége, illata, íze, zamata. Az akkori borkészítési technikák nem voltak olyan kifinomultak, mint napjainkban, ebből lehet következtetni arra, hogy nem sikerülhetett olyan kiváló minőségű borokat készíteni.
A bor fontos élvezeti ital lett, de jó néhány évszázadnak/évezrednek kellett eltelni ahhoz, hogy kettéváljon a fehér- és vörösborok fogalma, a száraz és édes borok különbözősége, illetve a borfogyasztók körében felértékelődjön a termőhelyekre és az
évjáratokra való megkülönböztető hivatkozás.
A kereskedelem világméretű bővülése, a háborúk gyakorisága, a víz minőségének romlása és sok egyéb társadalmi, egészségügyi tényező változtatott a borfogyasztási szokásokon. Európa a szőlőtermesztés megkerülhetetlen világhatalmává vált. Az évezredek óta folyó borkészítés tudománya – termőterülettől, szociális és társadalmi
elhelyezkedéstől függetlenül –, az „istenek italát”megállíthatatlanul a borszerető emberek étkezési asztalára tette. A kérdés az, ebben a rohanó tempójú, válságokkal terhes világban miként tudunk ezzel az „adománnyal” együtt élni?
Pusztay Sándor főszerkesztő
Megjelent a Borlovagok magazin 2024. tavaszi száma. Megvásárolható, megrendelhető a Kornétás Kiadóban. Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D. Telefon: 359-1964 E-mail: titkarsag@kornetas.hu