A cserszömörce (Cotinus coggygria) a díszkertek és parkok látványossága, azonban hegységeinkben is találkozhatunk az őshonos cserjével, a Dunántúlon, a Balaton-felvidéken és a Bükkben tömeges. A parókafa néven is ismert növény meddővirágai rózsaszín vagy halványzöld tollas szőrökké alakulnak, melyek elvirágzás után is sokáig díszítenek, mintha parókát tettek volna a tájra.
Őszi lombszíneződése a narancssárgától a tűzpirosig csodálatos árnyalatokat mutat. A cserszömörce levelei elliptikusak, hosszú nyelűek, ép szélűek – a kifejlett zöld levelek tartalmazzák a gyógyászatilag fontos hatóanyagokat. Gyűjteni nyár végén érdemes, a hajtásokról lefosztott lomblevelet napi többszöri forgatással szárítani szükséges.
A népgyógyászatban régóta használják: összehúzó, vérzéscsillapító hatású cseranyagai miatt fogágybetegségek, ínygyulladás kezelésére ajánlják. Öblögetőszerek, szájvizek gyakori alapanyaga, de teája is használható ecsetelésre, gargarizálásra. Összehúzó hatása miatt aranyér esetén ülőfürdőhöz keverve is hatásos. Mivel a magas cserzőanyag tartalom ingerelheti a gyomor nyálkahártyáját, ezért a cserszömörce alkalmazását külsőleg ajánljuk.
Fotók: Papp Sólyom