Gdanszktól mintegy 32 kilomméterre, Stegnától két és fél kilométerre található Stutthofban volt az első koncentrációs tábor, amelyet a nácik hoztak létre Németországon kívül 1939 szeptemberében. Ez egyben az utolsó tábor, amelyet a szövetségesek szabadítottak fel 1945. május 10-én.
1943-ban a nácik építettek egy krematóriumot és egy gázkamrát. A gázkamra maximális befogadóképessége egyszerre 150 fő volt. Amikor az SS-nek túl sok embert kellett kivégeznie, kocsikat is használtak gázkamraként.
A táborba 127.000 foglyot regisztráltak érkezésükkor. A legalacsonyabb becslések szerint az áldozatok száma 85.000. Ebben nem szerepelnek, akiket érkezésükkor azonnali kivégzésre választottak ki. A kiállításon Európa legkülönbözőbb országaiból érkezett foglyok-, így magyarok felvételi papírjait is láthatjuk. Megrázóak a borzasztó körülmények, amelyek között éltek itt zsidók, cigányok, tudósok, kommunisták stb.
A nácik által elkövetett szörnyű bűnök egyik kezdeményezője Rudolf Spanner professzor, SS-tiszt és „tudós”, aki feltalálta, miként lehet emberi zsírból szappant előállítani. Itt a gyakorlatban megvalósíthatta.
A felszabadításkor a szövetségesek szappangyártáshoz használt holttestekkel teli kamrákat találtak. A háború után Rudolf Spannert nem tartóztatták le, és folytatta „kutatásait”..
Egy 1945-ben készült filmet is levetítettek, amelyet az oroszok forgattak, amikor felszabadították a tábort. Nem tudták elképzelni, miként lehetett túlélni ezt a borzalmat az ott talált körülmények között. Az egykori koncentrációs tábort nagyon sok fiatal, iskolás csoport kereste fel, akik zömmel a környékbeli tanintézetekből jöttek. Emellett sok külföldi turistával találkoztam.