Rendhagyó módon a táncművészet kifejezőeszközeivel hívja fel a figyelmet az elsivatagosodás problémájára az Urban Verbunk társulat. A folk hagyományos elemeit a modern mozgáskultúra eszköztárával is ötvöző magyar táncformáció a magyarok közül elsőként ment el Üzbegisztánba forgatni, hogy egy egyedülálló, a nemzetközi nyilvánosságnak is szánt szpottal reflektáljon a vízhiány globális problémájára.
A globális klímaváltozásnak köszönhetően ma már a Föld szinte minden szegletében egyre súlyosabb megoldandó feladatot jelent a vízhiány. Ez a probléma Magyarországot sem kerüli el: az egyre enyhébb telek, a gyakran elmaradó, hektikussá váló csapadék egyértelműen jelzik, hogy hazánkat is fenyegeti az elsivatagosodás veszélye. Jól mutatja ezt, hogy az elmúlt hónapokban több hazai tó is kiszáradt, vagy kritikusan alacsony lett a vízszintje.
Az Urban Verbunk csapata egyedülálló helyszínválasztással, és a tánc kommunikációs eszközeivel hívja fel a figyelmet erre a mindannyiunkat érintő veszélyre, a vészesen csökkenő vízkészletekre. A klip üzenete az, hogy az egész emberiség, így mi magyarok is az utolsó órában vagyunk, és ha nem teszünk valamit, ezek a folyamatok visszafordíthatatlanokká válnak.
A társulat egy olyan helyszínt választott, ahol már kézzel fogható nyomai vannak az elsivatagosodásnak. A táncosok 2,5 napot utazva egészen Üzbegisztánig mentek, ahol Muynakban, az ország egykori kikötővárosában készítették el kisfilmjüket. Muynak a kiszáradt Aral-tó partján áll, amely Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén elhelyezkedő lefolyástalan sóstó. 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava volt, mára alig maradt belőle valami. A tó vízcsökkenéséért javarészt az emberi tevékenység felelős.
A helyszínválasztás szimbolikus, hiszen jól mutatja, hogy a víz eltűnése a környezeti katasztrófa mellett milyen helyrehozhatatlan gazdasági és társadalmi károkat tud okozni. Muynak egykoron Üzbegisztán egyik virágzó halásztelepülése volt, több tízezer lakossal. A város életének meghatározó iparága a halászat volt, ám az Aral-tó fokozatos kiszáradása miatt az 1980-as évektől az itt lakók nagy része munkanélkülivé vált, és a kilátástalanság miatt elköltözött. Napjainkban már csak néhány ezren lakják a települést.
Az Urban Verbunk angol nyelvű, „Don’t lie to the planet” című, helyszínen forgatott videoklipjének köszönhetően újra lett víz az Aral-tóban. Az Üzbegisztánban rögzített produkcióban ugyanis szerepel az az 1500 liternyi vízzel feltöltött medence, amely az együttes egyik korábbi, „Elemek tánca” című produkciójához készült. A művészek az Aral-tó medrében ebben a medencében mutatják be látványos táncukat, amely az elfogyó víztartalékok, a szárazság, a bolygó elsivatagosodása, az emiatt kialakuló erdőtüzek és légszennyezettség veszélyeire hívja fel a figyelmet. A filmben feltűnnek az ország leghíresebb turisztikai látványosságainak számító, az Aral-tó kiszáradt medrében álló rozsdás hajóroncsok, a „hajók a sivatagban” is.