Különleges helyszínre, a Százhalombattai Földvár területén folyó kísérleti tanásatás helyszínére invitálták az újságírókat. A Magyar Nemzeti Múzeum nemzetközi régészeti a tanásatása, a SAX (Százhalombatta Archaeological Expedition) célja az őskori mindennapi élet szerveződésének vizsgálata. Szerencsés véletlennek köszönhetően, egy közeli, a Duna-partján lévő téglagyárból kerültek elő olyan relikviák, amelyek arra utaltak, hogy több évezrede lakott ez a vidék. Mivel az őskorból nincsenek írásos emlékek, különösen nagy jelentősége van vizsgálni, hogyan, milyen körülmények között élhettek itt az emberek. Az itt található leletek a késő őskorból, azaz a neolitikumból származnak. A legrégebbi település 4000 év körüli lehetett.
A nemzetközi kutatási programban közreműködik a többi között az ELTE, Budapest; University of Cambridge, Anglia; University of Southampton, Anglia; Leiden University, Hollandia.
Már 1998 óta kutatják az Érd és Százhalombatta határában lévő bronzkori földvár területét a régészek. Ezen a helyen mindig szívesen telepedett meg az ember, és a bronzkorban mintegy ezer éven keresztül létezett itt település. Mégpedig meglehetősen érdekes módon, ugyanis a települések egymás tetejére épültek és így alakult ki szaknyelven szólva a tell, azaz a lakódomb – tudtuk meg Vicze Magdolnától, aki 25 éve vezeti a tanásatást. Általában bevett gyakorlat, ha egy település elpusztult, új helyet kerestek a lakosok. Itt azonban évszázadokon át egymás tetejére építkeztek.
Nagyon kevés helyen, így pl. Mezopotámiában van hasonló. Európában pedig Észak-Olaszországban találtak lakódombot. Megtudtuk, hogy a bronzkorról nincs írott dokumentáció, éppen ezért a tények alapján, rendkívül finom eszközökkel, aprólékos módszerekkel dolgoznak. Más ásatásokon nincs lehetőség mindent dokumentálni. Itt van idő az aprólékos feltárásra.
– Amikor elkezdtük, úgy éreztük a dokumentáció számára nincs meg minden eszköz. Időközben sokat fejlődött a technika. Ma már a természettudományi laboratórium mikroszkópikus szinten áll rendelkezésünkre. A mikromorfológia segítségével azt is tudjuk már, mivel táplálkoztak az itt élők, milyen állatokat tartottak. Teljes utcák, házak, műhelyek, utak tárultak fel. Még keréknyomot is felfedeztek. A házak az ott lakók ízlését tükrözték, más és más kialakításúak.
Alattunk a 20×20 méteres ásatás, az úgynevezett szelvény, ahol lefelé haladnak a régészek, s a számos országból érkezett egyetemi hallgatók. Milliméterről milliméterre nézik át a talajt, majd még átszitálják azt is, amit feltártak.
– A régészet rombolás, ugyanis csak mi látjuk, de tovább haladunk s egyre lejjebb, vissza az időben tárjuk fel, miként, milyen környezetben élt a középső bronzkori ember. Így tudjuk tovább adni a következő generációnak. Minden évben előkerül valami új és meglepő.
A középső bronzkorban mintegy ezer évig éltek itt. A legfelső szinten szemétdomb volt, s a település a közelben lehetett. Időszámításunk előtt 1450 körül lakhattak itt ezen a szinten, s ahol most tárunk fel, s ahogy tovább ásunk egyre lejjebb mintegy 6 szinten, i.e. 1950- 2000 már éltek itt emberek. A korábbi településeknek erőszakos behatolás vetett véget. Eddig azt tapasztaltuk, hogy nem történt technológia váltás. Találtunk gödröket: a szalmával kibéleltben húst tarthattak, egy másikban, melyet fával borítottak belülről, a Dunáról felhozott víz tárolására használhattak.
Amikor ott voltunk éppen egy bronz kanál került elő a földből. Még nem tudni, hogy mire használták: esetleg olvasztókanál vagy éppen gyerekjáték lehetett. De találtak már arany gombokat, hajkarikát, fa- és csont eszközöket. A maradványokból például kiderült, hogy halat, kagylót nem ettek.
Találkoztunk Marie Louise Sorensen-nel, a Cambridge egyetem professzorával, egyik legelismertebb bronzkorkutatóval, aki bár először csak egy nyárra érkezett, immár két évtizede vesz részt a feltárásban. Elmondta, hogy szerinte ez a feltárás alaposságában európai szinten is egyedülálló.
A kutatási időszak nyaranként zajlik intenzív, hathetes időintervallumban, minden év júliusában. A feltárás már közel huszonöt éve tart, ez idő alatt a szakértők mintegy hatszáz évnyi anyagot dolgoztak fel az ezeréves településből. Aki közelebbről szeretne megismerkedni az ásatással, megteheti, ugyanis nyílt órákat tartanak augusztus 10-ig szerdánként 13:00-14:00 óra között. A részvételhez regisztráció szükséges.