A közel 15 ezer lakosú Lőcse városa a Szepesség keleti részén, a Lőcsei-hegység lábánál terül el. Maga a város kultúrtörténeti gyöngyszem. Gazdag történelmi múlthoz kötődő műemlékkel rendelkezik, melyek a leglátogatottabb város rangjára emelték Szlovákiában.
Lőcsét a történelmi okiratok először 1249-ben említik Leucha néven. A település főleg a kedvező fekvéséből profitált, ugyanis a Via Magna (Nagy út) kereskedőút mellett feküdt, ezért gyorsan város méretűre nőtt, és több előjoggal is rendelkezett.
A város rövid idő alatt a Szepességbe érkező német telepesek központja lett, és 1271-ben a Szász városszövetség fővárosává kiáltották ki. Később a városszövetség befolyása fokozatosan csökkent, ezért a város szabad királyi város rangot kapott 1323-ban.
Lőcse fejlődésének fő hajtóereje a kereskedelem volt, amely gyorsan nemzetközi szintet ért el. A lőcsei kereskedők nem csak Krakkóval vagy a Hanza-városokkal kereskedtek, hanem a távoli Velencével is. A lőcsei iparosok – a helyi piac mellett – egész Magyarországra és Lengyelország területére termeltek. Később a város a reneszánsz és a humanista kultúra egyik magyarországi központjává vált. Lőcse műemléki városrésze magába foglalja a város történelmi és kulturális nevezetességeit, amelyeket a nagyrészt épségben fennmaradt városfalak ölelnek körbe. Az eredetileg 15 bástya közül hat ma is áll. A várfalak hossza meghaladja a két kilométert.
Az ódon Lőcse központja a kiterjedt téglalap alakú főtér. Itt áll a római katolikus Szent Jakab plébániatemplom (címképünkön), amely Szlovákia legjelentősebb vallási építményei közé tartozik. A gótikus templomot eredetileg a 14. században, a régebbi templom helyére építették. Vele egyidejűleg keletkezett a gótikus Szent György kápolna is, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház után a második legnagyobb az országban.
A templom belső ülőtere különösen értékes, és egyedülálló múzeuma a középkori szakrális művészetnek. Ki kell emelni a késő gótikus, fából készült Szent Jakab főoltárt, amely 18,6 méteres magasságával a világ legmagasabb faoltára. A faoltár hársfából készült 1507 és 1511 között a Lőcsei Pál Mester műhelyében. Pál mester arcképe – állítólag – megtalálható az utolsó vacsora kompozícióban látható 12 apostol egyikében.
Saját, jobbára eredeti helyükön megőrzött gótikus oltárokkal Európában csak Lőcse és Bártfa városa büszkélkedhet. Még a világ legnagyobb képtáraiban sem láthatunk ennyi gótikus oltárt.
A táblafestmények Hans festő nevéhez fűződnek. Egy részük Lucas Cranach fametszetének mintája alapján készült.
A templomban újabb tizenhárom oldalsó oltár, nyolc későgótikus, két reneszánsz és három barokk oltár található. Értékes a gótikus liturgiai tárgyak gyűjteménye és J. Szilassy lőcsei ékszerész barokk szentségtartója.
A templom magas, vékony tornya a 19. századból származik, és a város sziluettjének legjellegzetesebb eleme. A templomot 2015-ben Bazilika minorrá avatták.
A plébániatemplommal szomszédos az árkádokkal díszített városháza épülete, amelyet az 1550-es tűzvész után építettek. Ez az épület a reneszánsz világi építészet legfontosabb remekművei közé tartozik Szlovákiában.
A főtéren látható a 16. századból származó szégyenketrec.
A múltban az elítélt bűnözőket állították benne pellengérre. A főteret több mint 50 figyelemreméltó polgár- és patríciusház övezi. Ezek közül több eredeti tulajdonosának nevét viseli. Első látásra figyelemreméltó a Thurzó-ház, amely 1904-ben szerezte a neoreneszánsz sgrafittákkal díszített homlokzatát.
A város felett magasodik a 781 méter magas Mária-hegy (Mariánska hora). Minden év júliusa elején a legnagyobb szlovákiai zarándoktalálkozó helyszínévé válik. 1995-ben Szent II. János Pál pápa is itt járt. 2009-től Lőcse városa szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján. Video: https://www.youtube.com/watch?v=RW6LNZgcCcQ
